Lelkes kolléga már nem ma kezdte a szakmát, amikor unalmas rendszergazdai életébe becsapódott egy új feladat. Mint minden magára valamit is adó cégnél, ennél is voltak olyan szakmai zsenik, akik bár segítőkészek és szerények voltak, soha nem értette senki, hogy miről is beszélnek valójában. Csak megértő bólogatást kaphattak vissza társaiktól, de a megoldást mindig egymaguknak kellett szállítaniuk az általuk felvetett problémákra - hiszen Lelkes kolléga sem értett egy szót sem abból a szótengerből, amit előadtak neki az imént. Persze később Lelkes kolléga is eljutott a zsenik szintjére, de addig rögös úton kellett keresztülvágtatnia. Az egyik ilyen rög az úton egy reverse DNS beállítás lett volna. Pontosabban csak egy törlés, mert az ügyfelet az zavarta, hogy nem az ő domainjére mutatott a szolgáltatótól kapott IP-je, de addig már nem jutott el, hogy milyen előnyei lennének, ha a levelezőszerverének alapbeállításai legalábbis megvannak úgy, ahogy kell. Az ügyfél és technikai emberei megelégedtek a sima php mail függvény használatával. (PHPmailer és Postfix, az meg mi?) Végül a küldött levelek legalább fele a spam mappában landolt és soha nem értették, hogy mitől kapnak kevés visszajelzést. Mintegy az internetes kommunikáció velejárójaként tekintettek erre a jelenségre.

Amikor Lelkes kolléga megkapta ezt a nehéz feladatot, pár pillanat kellett neki, mire felfogta, hogy mit is kéne neki csinálnia. Na, nem valami bonyolult dolog volt ez a Bind vagy Exchange beállításokban, csak egy sima CPanelen elvégzendő két kattintás. Nem árulok el nagy titkot, nem úgy sikerült, ahogy szerette volna. Úgy gondolta, hogy egy IP, az egy zóna is.(Ahogy a domain név is egy zóna, hát nem?) Óvatosan rákattintott az IP-hez tartozó PTR rekordra, majd zóna törlése. Biztos benne? Hát persze. 254 gépnek egyszeriben eltűntek a beállításai. Ideges ügyfelektől jövő telefonoktól nem kellett tartani, mert ez nem egy azonnal látszódó rendszerhiba, de azért elég kellemetlen, főleg egy újonc számára. Lelkes kolléga mindig lelkiismeretesen végezte munkáját, és egyből látta, hogy valamit elrontott. Ment is a zsenihez segítséget kérni, hogy most mit csináljon. Be volt rezelve rendesen. Kézenfekvő lett volna, hogy napi mentésből állítsák vissza a korábbi állapotot, de a zseni ezt nem tartotta jó ötletnek, hiszen akkor a teljes rendszer behalhat. Tudni kell, hogy zseni minden óraátállításkor éjszakázott a routerek, szerverek megzavarodása és a legkülönfélébb processzek leállása miatt. Okkal félt tehát.

Egy megoldás maradt, amit akár egy titkárnőre is bízhattak volna: egyesével manuálisan visszaírni a PTR rekordokat. Csakhogy a cégnél nem volt titkárnő, épp csak egy CEO, aki amúgy nem csinált semmi hasznosat, de most éppen el kellett mennie, úgyhogy Lelkes kolléga két óra alatt végzett is a feladattal, ellenőrzéssel együtt, és most, tíz évvel az eset után blogot ír a saját marhaságáról.